Battonya-tompapusztai természetvédelmi terület
Azon a helyen, ahol a Cigányka-ér vize a Száraz-érrel összefolyik, a torkolattal szem-ben terül el a Tompapusztai-löszpusztarét. Az élőhely a Marostól 23, a Zarádi-hegység lábától 53 km-re helyezkedik el. A rét Purgly Emil Csanád megyei főispán tulajdona volt. A kistompai löszrét kiterjedése 20,926 hektár, növényzete löszpusztarét társulás, amely a Tiszántúl elszórt, 100 m2 maradványfoltjai mellett, kiemelkedő jelentőségű
.
Száraz-ér ősfolyó löszhordalékán kialakult terület, az akkoriban elterjedt, növényzetből és állatfajokból számos ritka fajt megőrzött 7500 éven keresztül. A löszpusztarétek eredeti látványát nyújtó, csenkeszes, fenyérfüves, árvalányhajas társulást találunk itt. Az alacsony termetű rókasás állományában itt nő a réti ibolya, később a mocsári nőszirom, és a dárdáslevelű csukóka. A legértékesebb növényfajai a területnek: karcsú kerep, pusztai meténg, szennyes ínfű, macskahere, mirigyes kakascímer, öldöklő aszat, vetővirág és a kunkorgó árvalányhaj. Nevezetesebb állatfajai: ájtatos manó, magyar tarsza nevű lomhaszöcske faj, sisakos sáska, dongószender, és törpe szender lepkefajok, délvidéki poszméh, fürj, földikutya. A rét és környéke a februári-márciusi vonulás közben rendszeres daru pihenőhely.
Az egykori Purgly-birtok kastélyparkjából megmaradt egy 250 évesre becsült 580 cm törzskerületű kocsányos tölgyfa, mely a Tompapusztai öregtölgy néven védett. A terület 1989-óta természetvédelmi terület, mely szigorúan védett és csak szakemberek által látogatható.
Gulyagyep
Városunk belterületétől északra található gyepterület, melynek nagysága 33 hektár. Ennek a területnek a legfőbb természeti értéke a dél-alföld legnagyobb földikutya- népessége. Növényei közül a mirigyes kakascímer a legjellegzetesebb. Ma már az Alföldön csak két lelőhelye ismert. A gyep védett növényfaja a nyúlánk sárma.
Kunhalmok
A kunhalom a Kárpát-medence alföldi területein található mesterségesen létrehozott jellegzetes földhalmok elnevezése, amelyek igen régről, többségükben a honfoglalás előtti időkből származnak. A kunhalom „olyan öt-tíz méter magas, húsz-ötven méter átmérőjű kúp, vagy félgömb alakú képződmény, amely legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terült el, s nagy százalékban temetkezőhely, sírdomb, őr- vagy határhalom volt.” (Györffy István néprajzkutató)
A hajdanvolt mintegy 40 000 alföldi kunhalom keletkezése különböző korokra vezethető vissza. A legkorábbi leletek szerint a tellek (lakódombok) egy része már a neolitikumban is lakott volt. A rézkorban a halmok kihaltak, de a bronzkorban újra benépesedtek. Ebben az időben jelentek meg a temetkezés céljára szolgáló halmok. A későbbiekben a már meglévő halmokat az itt letelepedett lovasnomád népek (szkíták, szarmaták) tovább használták. A szerepük idővel megváltozott, és már nem lakóhelyként, temetkezési helyeként, hanem őrhelyként és határjelzésként használták őket. A kunhalmok Magyarországon a legnagyobb számban a Hortobágyon, a Nagykunságban, Csongrád megye tiszántúli területein, a Jászságban, Békés megye északi részein és a Hajdúháton fordulnak elő. Az ország megyéi közül ma még megtalálhatóak Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun, Szabolcs- Szatmár-Bereg, Pest és Fejér megyében. Romániában elsősorban Arad és Temes megyében, Szerbiában pedig a Bánátban és Bácskában tűnnek fel. Hasonló eredetű földhalmok ugyanakkor Közép-Európa északabbi területein, Lengyelországban és Németországban, sőt Nyugat-Európában, például Hollandiában is előfordulnak. Érdekes, hogy helyenként „hun halmoknak” nevezik őket. A kunhalmokhoz hasonló mesterséges dombok ezenkívül nagy számban találhatók az egész eurázsiai sztyeppevidéken, a szkíták és hunok hajdani területén. Ezek az úgynevezett kurgánok. Ukrajnában és Oroszország déli részén igen sok található belőlük.
Kápolnás halom
„ A battonyai Cikó-halom”
